Ja. Nagyon felpörögtem. Nagyon. Csak az a baj, hogy így, a szokásos gravitáció tízszerese mellett elég nehéz ezt a pörgést mozgásban is kifejezni. 

Próbálom elviccelni, de valójában szörnyen érzem magam. Fáradt vagyok, lassú, néha nem hagy levegőt venni a szívem, úgy érzem mintha szélmalom harcot vívnék a testemmel. Éhes vagyok, pedig a felhasznált energiámhoz képest (1589 kcal) kurva sokat ettem (1575 kcal), és semmi kedvem  megmozdulni, pedig a kutyák sem sétáltak még ma. Nincs sem erőm, sem kedvem semmihez. 

Mi az ördög ez? Az idő? Vagy eddig tartott a nagy lelkesedés? 

Ebben a hangulatban szoktam felzabálni ész nélkül a hűtőt, de most nyilván nem fogom. Azt is megálltam, hogy a vendégségbe pitét (!) egyek. Aztán rántott húst ettem meg fagyit. Talán ez a gond.A 5adayem alig 2, és a zöldség tegnap is kimaradt.

Faszt. Lehet, hogy ez is benne van, de nem ez a valódi bajom. Az a bajom, hogy ráálltam a mérlegre. Tudom, hogy hülyeség hetente többször méredzkedni, tudom, hogy hülyeség azt hinni, hogy az első hét másfél kilója valódi fogyás, vagy hogy ennyi idősen gyorsan el lehet tüntetni a felesleget. Végül is elég sok sütit kellett megennem ahhoz is, hogy ennyi zsírt szerezzek. De ezektől függetlenül az, hogy mérleg újra 63 kgot mutat kikészít. Kikészít, hogy akármennyit picsultam tegnap mára így is csak egy dagi anyuka maradtam kifestett körömmel.